Boldog vég

Szombaton a PEN utolsó napjára ébredtünk (ki korábban, ki később). Ismét a csapatok kezdték az őrültködést, az Ifjúság útján sportvetélkedtek. Az egyik PENingrádos csapattag szerint igazán nagy szívatása volt a szervezőknek, hogy utolsó napra szervezték a sportos feladatokat, ennek ellenére mindenki lelkesen küzdött, ami abból is látszik, hogy a ParasztgroupPen és a PENingrád kötélhúzásánál a kötél húzta a legrövidebbet.
Este hattól ismét a gyárban kezdett beindulni az élet. A PEN tehetségkutatóját szoros verseny után az első nap fellépő Svetlana nyerte, ezúton is gratulálunk nekik, és remélhetőleg sokat hallunk még felőlük, és természetesen a többi fellépő felől is.
Kicsit lecsúsztam a filmvetítésekről, de le a kalappal az Irgalmatlan Rend apátjai előtt! Méghogy nem készülnek Magyarországon horrorfilmek...
A diákrektor vetélkedő eredményhirdetésére 9 körül került sor a kis sátorban. A csapatok együtt ordították, hogy PTE, PTE sípoltak és sikítoztak, miközben előkerültek a diákrektor jelöltek. A versenyt, a zsűri összesített eredménye alapján, a FEEK Paraszt GroupPEN csapata nyerte, a második a BTK-s PENingrád lett, a harmadik a PMMK PENdrive csapata, utolsó pedig a direkt erre hajtó TTK-s Jakabhegyi Irgalmatlan Rend. A parasztok jövő héten mehetnek Prágába, a pentörők pedig egy napig zúzhatnak a Mecsextrém Parkban.

Örülhetnek a Parasztok

A nagy sátorban Zagar a végére igen pörgős és telt házas koncertet adott. Az utána következő 30y-on azonban már nem maradtam, kicsit sok volt a tömegből, és persze kellett a hely a tiniknek is. Belehallgattam inkább a kis sátorban játszó osztrák Deckchair Orange koncertjébe, ami azonban nem ragadott meg túlságosan, bár nem vagyok nagy rajongója a most divatos tini-indie bandáknak.

30Y

Így egy szokásos wc előtt állós-ismerkedős intermezzo után tértem csak vissza a Vad fruttik koncertjére. Bevallom őszintén, először azt terveztem, hogy a hátsó sorokban meghallgatok pár számot, aztán megyek át Neora. Nem így történt. A harmadik számnál már az első sorokban tomboltam, és azokat a számokat is végig nánánáztam, aminek nem ismerem a szövegét. Marci, az énekes a számok között is feldobta a hangulatot őrült performanszaival, vagy épp a billentyűs heccelésével (nyugi Gyuszi, ne hallgass rá, mi akkor is szeretünk, ha nem mosolyogsz, csak játszol).

Nálam a Vad Fruttik győztek

Így csak Enikő partijára értünk vissza, ahol együtt roptuk szervezők, zenészek fesztiválozók, míg el nem érkeztünk a záróráig. Mi azonban nem akartunk hazamenni, így a gyár előtt köttetett ismeretségekkel afterozni indultunk egy Mecsek-oldalban lévő házba. Beszélgetések, hajnali tésztafőzés és napfelkelte nézés után reggel 8 felé indultunk haza.

Igen, én is azt hittem, hogy ennyi volt a PEN2008, de neeem. Hazafelé menet megláttam egy sarkon lévő kocsma kerthelyiségében padon szundikáló srácot. Gondoltam jó fej leszek és felkeltem mégiscsak reggel van. Aztán mikor felkelt ismertem fel, hogy a francia rezesbanda egyik tagja. Mint később elmesélte, hazafelé menet nagyon megtetszett neki ez a pad, és gondolta hosszabban elidőzik itt. Aztán egy kávé és a napsütés mellett köszöntem meg neki, hogy itt voltak, és bírták végig a négy napot. Válasza erre az volt, hogy itt a négy nap alatt annyi energiát kaptak a közönségtől, hogy öröm volt nekik játszani. Persze elfáradtak ők is, de tetszett nekik Pécs és a fesztivál, szóval esélyes, hogy jönnek még. Azt hiszem sokan vagyunk még így ezzel.

Pihi a retextilben

2010-ben újra jövünk

Penfeszt Bori