2008. április 20., vasárnap

Az utolsó nap

Őrület, telt ház, tombolás, buli, buli, buli, aztán fáradtság, szomorúság, nem akarunk hazamenni kedv. Sajna vége van. A tegnapi nap hasonlóan a többihez, nagyon nagyra sikeredett. Én legjobban a Zagarra voltam kiváncsi. Igazán kitettek magukért hogy mindenkit megtáncoltassanak, ami sikerült is olyan mértékben, hogy utána egy órát pihentem, mire fel tudtam kelni.
Zagar

A La fanfare ismételten nagyobb bulit nyomott kint, mint ami a sátrakban volt. És most nem látjuk őket nem tudom meddig. Pedig szerintem teljesen összeforrt a nevük a PEN-nel. Ők voltak a só a levesbe. Azt hiszem fogalommá váltak. Amit teljes mértékben meg is érdemeltek. Kitartóan és fáradhatatlanul négy napig a közönségért éltek. Köszönjük.

La FEP=PEN

A levezetést számomra az Enikő party szolgáltatta. Nem akartam elhinni hogy vége lett. Most vissza a "szürke hétköznapokba", ami persze csak a PEN-hez képest szürke. Barátságok születtek, szerelmek szövődtek és minden jó amit csak el lehet képzelni. És most megint várhatunk amíg PEN lesz. Mindennap PEN-t akarunk!

Négy napig miénk volt a gyár

Penfeszt Pali

1 megjegyzés:

Bivajka írta...

Egy sajnálatos tény árnyékolja be az utolsó nap emlékeit számomra. Valaki szabadon elvihetőnek értékelte a PENdrive-os sisakomat, míg a Pen café babzsákjain "pihentem". BIVAJKA felirat volt rajta, és nem is sajnálnám az illetőtől, ha nem lenne rajta két La Fanfar en petard aláírás. Kérem a becsületes megtaláűlót, hogy jelentkezzen, biztosan meg tudunk egyezni valahogy: bivajka@gmail.com.

Előre is köszi, és ezt leszámítva biztosan állíthatom, hogy életem egyik legnagyobb bulija volt ez a 4 nap.