Egy kis PEN történelem

Bár Pécsi Egyetemi Napokat már több mint 15 éve rendeznek, kevés olyan ember van, aki személyesen részt vett akkor is, és ott lesz most is. Ha mégis van ilyen, akkor azonnal jelentkezzen, szívesen kifaggatnánk! Na de egy átlag egyetemista jobb esetben csak 2-3 PEN-t él meg, persze egyetemistaként, ha maradunk annál a többségében élő hagyománynál, hogy PEN-t két évente rendeznek (egy egyetemista pedig végez 5-6 év alatt).



Igazából akkor kezdett el nagyobb figyelmet kapni a rendezvény, mikor a Pécsett lévő felsőoktatási intézmények ilyen-olyan érzelmi, de inkább anyagi okokból, elkezdtek közeledni egymáshoz. Szóval a múlt század végén (1999) a Pollack, a Közgáz, a BTK és TTK közösen, és az akkori Feefi indult a diákrektor választáson. Volt utcabál és tűzijáték a Széchenyi téren, kedvezményes diákjegy az Urániába, ingyenes éjszakai járatok a kollégiumokba. Esténként pedig a szépemlékű PEK-ben (fiatalabbak kedvéért Pécsi Egyetemi Klub, ami a Szántónál működött), olyan koncertekre bulizhattak az akkoriak, mint Soltész Rezső és Szűcs Judith, a Bonbon, UP, Fresh, vagy a Balaton.


2002-ben még mindig a PEK előtt felállított sörsátor volt a fesztivál helyszíne, és ismét fellépett a Bonbon (ők tényleg ekkora sztárok voltak???). Emellett a szervezőknek ez évben sikerült elérnie, hogy PTE-s diákigazolvánnyal a fesztivál ideje alatt ingyenesek legyenek a múzeumok, és délelőttönként a Hullámfürdő.


Egy évvel később a PEN igencsak közel esett a vizsgaidőszakhoz, így a kánikula garantált volt, a résztvevők száma azonban már kevésbé. Ennek ellenére az akkori diákrektorok – Ali, Bond és Vikidál – bátran küzdöttek egymás ellen a Barbakánnál és az Éger-völgyben, melynek végén a BTKTTKMK színeiben induló Bond nyert, aki posztjával nem kevesebbet ígért az egyetemistáknak, mint „Bort, búzát, végzettséget!”.

2004-ben az előző évi vizsgaidőszak-para miatt a PEN-t szeptemberben rendezték meg – bár akkor még senki sem sejtette – utoljára a PEK-ben. Az akkor csúcson lévő Anima Sound System adott sokaknak felejthetetlen koncertet.

Igen, igen elérkeztünk a PEN virágzásának kezdetéhez, a 2006-os Zsolnay-gyáras őrülethez. Ehhez már sok mindent nem fűznék hozzá, mert sokan vannak, akik emlékeznek rá (vagy legalábbis meséltek neki róla, és ezek a képek is onnan vannak). Saját tapasztalataimból kiindulva, ha csak olyan jó lesz az idei PEN, mint két éve, én már vigyorogni fogok.

Penfeszt Bori